SikerÚtja - Úton Önmagunk felé

Élsz vagy csak túlélsz?

Lassan telnek a másodpercek, a percek és az órák. Lassan telnek a napok, a hetek, a hónapok és az évek. Olyan mintha csak egy éve születtél volna. Fél éve voltál kamasz. Egy hónapja voltál 30 éves. Egy hete voltál 40 éves és egy napja töltötted az ötvenet. Mit tettél ez alatt az idő alatt? Éltél… Tovább »

Évösszegző…

Mindenki számvetést készít a 2017-es évéről, gondoltam én sem maradok ki ebből a buliból. Ahogyan mentettem ezt a bejegyzésem rájöttem, hogy idén ez a 10. írásom, vagyis az elmúlt évekhez képest nagyon szerényen adtam elő magam, sőt még könyvet sem írtam. Nem erőltettem meg magam, mert nem éreztem úgy, hogy volna mondanivalóm, és azt sem… Tovább »

„Rabszolgatartó gyerekek”

Sokszor közmegdöbbenés tárgyává válok, amikor elmondom, hogy a gyermekeim besegítenek a háztartásba. Ami azt jelenti, hogy a fiam is és a lányom is takarít, mosogatnak, mosnak, teregetnek, ablakot takarítanak, ha kell főznek is, vasal a lányom, a fiam cserébe a „férfi” munkát végzi, ha olyan szituáció adódik (pl.: cipekedés). A héten, kedden a fiam ebéddel… Tovább »

Az igazi boldogság….

Aki igazán boldog, annak nincs szüksége arra, hogy folyamatosan közhírré tegye, hogy mennyire jól van. Aki igazán jól van, az nem akarja a külvilág számára folyamatosan bizonygatni a boldogságát. Nem a külvilág visszaigazolása dönti el, vagy a külvilág visszaigazolásától függ, hogy ő mennyire jó ember, vagy mennyire nagyszerű és irigylésre méltó az élete. A valódi… Tovább »

Az úton…

… melyen talán lenned (vagy lennem) kell… 220-ra kapcsolva, mert lehet ennek jött el az ideje… Csipkerózsika álmából felébredve egyszer csak ott találod magad (vagy magam), ahova álmodban (vagy álmomban) sem gondoltad (vagy gondoltam) volna, hogy eljutsz (vagy eljutok) egyszer… … és hirtelen villámcsapásszerűen összeáll a fejedben (vagy a fejemben) a kép… és már „érted”… Tovább »

Ha a különélő szülő nem keresi a gyermekét…

Egyre több helyről hallom, hogy az elvált családoknál, a különélő szülő szinte elfelejti az első szülött gyermekét/gyermekeit – pedig a gyermekek mennének – és már csak az „új” családja létezik a számára. Nem hívja, nem keresi gyermekeit, nem köszönti meg őket a születésnapokon, névnapokon és karácsonykor sem. Mindegy hány éves gyerekekről beszélünk – még felnőtt… Tovább »

Féltékenység… a „zöld szemű szörny”

Látok magam körül embereket, akik házasságban vagy párkapcsolatban élnek és őrülten féltékenyek – okkal vagy leginkább ok nélkül – egy másik kívülálló emberre. Sőt szinte gyűlölik, akivel a párjuk állítólag viszonyt folytat. Teszik mindezt úgy, hogy nem is ismerik a másikat, nem tudnak róla semmit (mondjuk a nevén kívül) és semmi kézzel fogható bizonyítékuk sincsen,… Tovább »

Nem az az igazi kérdés, hogy „hibáztál”-e…

Nem az az igazi kérdés, hogy hibáztál-e, hanem az igazi kérdés az, hogy megtanultad-e a „leckét”, megértetted-e a „tanítást”, vagyis képes vagy-e más szemszögből is tekinteni a veled történő eseményekre. Emberek vagyunk, akik néha „hibáznak” – nem a megfelelő módon reagálnak. Bárkivel előfordulhat, még azokkal is, akikről nem is gondolnánk. Persze ilyenkor jön a lelkiismeret-furdalás… Tovább »

Az idő nem vár…

Lassan telnek a másodpercek, a percek, az órák, a napok, a hetek, a hónapok, az évek és az évtizedek. Az idő halad, megy előre a maga útján. Az idő nem vár senkire. Az idő nem vár sem rád, sem rám. Az idő nem vár meg. Az idő nem fog megállni, nem fog lelassulni, nem fog… Tovább »

A középiskolai felvételiről egy kicsit másképp

A tegnapi napon a negyedikesek, a hatodikosok és a nyolcadikosok megírták a központi felvételijüket. Szokás szerint jönnek a bejegyzések, milyen nehéz is volt és milyen szar is az oktatási rendszerünk. Én – vagyis mi – személy szerint is érintve vagyunk, mivel a lányom a nyolcadikos és ő is írt felvételit. Délután elmesélte, hogy a közös… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!