Szereted a tested?

1.0SikerÚtja - Úton Önmagunk feléhttps://sikerutja.cafeblog.huTánczos Líviahttps://sikerutja.cafeblog.hu/author/hatekonytreninggmail-com/Szereted a tested?Milyen gyakran szoktad szidni a tested? Milyen gyakran szoktad bántani a tested? Milyen gyakran szoktad leértékelni a tested? Milyen gyakran szoktál dühös lenni a testedre? Milyen sűrűn szoktad dicsérni a tested? Milyen sűrűn szoktál kedveskedni valamivel a testednek? Milyen sűrűn szoktad értékesnek gondolni a tested? Milyen sűrűn szoktál hálás lenni a testedért? Eszedbe jutott már valaha egyáltalán, hogy megköszönd a testednek, hogy ebben a földi életedben van neked? Eszedbe jutott már valaha, hogy hálás legyél minden egyes sejtednek, hogy tökéletesen működnek? Megköszönted már a szemednek, hogy látsz, a fülednek, hogy hallasz? Hálás vagy a csodálatos testedért? Hálás vagy a szívednek, hogy nullától huszonnégyig folyamatosan dolgozik? … Gondolom ezek nem igazán jutnak az eszünkbe. Ehelyett viszont előszeretettel bántjuk és bíráljuk a testünket. Elégedetlenek vagyunk az alakunkkal, a hajszínünkkel, a magasságunkkal, a lábunk formájával, a különböző méreteinkkel, az orrunkkal, a fülünkkel, az arcunkkal … vagyis tulajdonképpen folyamatosan elmarasztaljuk azt a csodálatos testet, amely ezen a különleges utazásunkon az állandó társunk. <a href="https://sikerutja.cafeblog.hu/files/2016/11/beauty-330730_1280.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-382" src="https://sikerutja.cafeblog.hu/files/2016/11/beauty-330730_1280.jpg" alt="beauty-330730_1280" width="1280" height="720" /></a> Leértékeljük, becsméreljük és szidjuk a testünket, mert nem olyan, mint ahogyan mi azt idealizáltuk a fejünkben. A különböző külső ingerek – média, tv, újságok, körülöttünk lévő emberek – hatására elhittük, hogyan is kellene kinéznünk, mi lenne az ideális, az elvárt, amitől értékesnek éreznénk magunkat. Ezért elégedetlenek vagyunk. Nem tetszik, amit a tükörben látunk és folyamatosan meg akarjuk változtatni a megváltoztathatatlant. Hogyan érzed magad, amikor a személyiséged bírálják? Hogyan érzed magad, amikor valamilyen tulajdonságodat elítélik? Hogyan érzed magad, amikor elmarasztalnak valamiért? Szerinted a tested, hogyan érzi magát, amikor folyamatosan szidod valamiért? Szerinted a tested, hogyan érzi magát, amikor elégedetlen vagy vele? Szerinted a tested, hogyan érzi magát, amikor olyan dolgokat akarsz megváltoztatni rajta, amelyek megváltoztathatatlanok? Azután pedig csodálkozol, ha beteg vagy?! A Te lelked is belebetegszik, amikor bántanak, akkor miért gondolod, hogy a tested nem betegszik bele, ha folyamatosan elégedetlen vagy vele és bírálod állandóan valamiért. Nem csak a lelkünkkel kell szépen bánni, hanem a testünkkel is. A testünkkel is beszélgetni kell. Hiszen már tudjuk, hogy a gondolataink és az érzelmeink, a pozitív gondolataink és érzelmeink, mennyire fontosak, hogyan képesek befolyásolni az egész életünket. De ebben a játékban a testünk is részt vesz, aki képes meghallgatni és megérteni, amit mondunk neki, ugyanúgy, mint a lelkünk. Viszont nekünk is meg kellene hallanunk, amit a testünk szeretne nekünk mondani. A testünk és a lelkünk szoros szimbiózisban élnek együtt, és az nem lehet, hogy az egyiket naponta kedves szavakkal „táplálsz” a másikat pedig folyamatosan „ütlegeled”. Így fordulhat elő, hogy pozitív gondolkodású emberek mondjuk allergiások, autoimmun betegek, vagy ki tudja még milyen érdekes tanulságul szolgáló „betegségeket” szednek össze. Meg szoktad kérdezni a tested, milyen ruhát szeretne felhúzni? Vagy mit szeretne enni? Mit szeretne csinálni? Hova szeretne menni? Lehet, vegetáriánus vagy és ehhez mereven ragaszkodsz is pedig néha-néha a tested húst is enne. Lehet, hogy nem eszel lisztes dolgokat, mert elhitted, hogy hizlal közben pedig néha-néha a testednek jól esne valami, amiben liszt is van. Lehet, hogy nem eszel csokit, mert örülsz, hogy lefogytál és rettegsz tőle, hogy nem fogsz megfelelni a média által programozott ideális alkatnak, ha újra mernél enni egy falat csokit, pedig a testecskéd vágyik rá. Lehet, hogy megrögzött húsevő vagy pedig a testecskéd néha napján örülne egy kis gyümölcsnapnak is. Vajon mi oka lehet annak, hogy ilyen csúnyán bánunk a testünkkel? Miért nincs erre – sem – előttünk követendő jó példa, hogy hogyan kellene ezt – is – jól csinálni? Mikor döntöttünk úgy, hogy leértékeljük a testünket? Ki hitette el velünk, hogy le kell értékelnünk a testünket? Mikor hittük el, hogy uralkodnunk kell a testünk felett? Ki hitette el velünk, hogy a testünket le kell igáznunk? Mi az oka annak, hogy nem vagyunk jó barátságban a testünkkel? Miért kínozzuk a testünket a különböző szépészeti beavatkozásokkal? Mi az oka annak, hogy „korbácsoljuk” a testünket, ha nem úgy néz ki és nem úgy működik, ahogyan azt mi szeretnénk? Feltehetnék még rengeteg kérdést, de gondolom sejted már mire is szeretnék célozni. Egy csodálatos TESTED van, amelyet nem tudsz elfogadni, de leginkább nem vagy érte HÁLÁS. Már rengetegszer írtam a HÁLÁról, amelynek a fontosságáról nem győzök eleget írni. Ha felteszik nekem a kérdést, hogy a könyveimből, melyik a legfontosabb gyakorlat, akkor mindig a HÁLÁt mondom, mert tudom, hogyha ezt elkezdi valaki alkalmazni, akkor milyen változások fognak történni az életében. Ehhez a gyakorlathoz vettem fel néhány hónapja a testemmel való beszélgetést és a testemnek való hálaadást. Ha változásokat szeretnél az életedben kezdd a HÁLÁval, amihez hozzátartozik, hogy a testednek is megköszönöd, hogy van neked. Tánczos Lívia Könyvrendelés: http://sikerutja.hu/sikerutja-titkos-lepesei/ http://sikerutja.hu/fonixmadar/rich