A változás szele

Időnként mindenkit megsuhint a változás szele. Láthatunk magunk körül olyan embereket, akik képesek voltak valamiben változni. Lehet, hogy munkahelyet váltottak, vagy lezárták nem működő kapcsolataikat, vagy lefogytak, vagy megvalósították egy kisebb vagy nagyobb álmukat/céljukat, vagy csak egyszerűen azt látjuk, hogy valami más egy adott emberben. Más a kisugárzása, más a gondolkodásmódja, másként reagál a dolgokra, mint előtte, és azt érezzük mellette: ilyen kiegyensúlyozott, boldog és derűs szeretnék Én is lenni.

Felébred bennünk a vágy, hogy kikerüljünk abból a – számunkra nem kellemes – szituációból, amelyben éppen vagyunk, és nem igazán érezzük benne jól magunkat. Szeretnénk mást megtapasztalni, mint ami jelenleg az életünkben van. Szeretnénk változtatni, kilépni abból a fájdalmas helyzetből, amit nap, mint nap meg „kell” tapasztalnunk.

Megsuhint minket a változás szele egy rövid időre, amikor látjuk az ismerőseink között, a tévében vagy az (online) újságban, mire is voltak képesek az emberek azért, hogy változzanak. Megérinti a lelkünket egy jobb élet reménye. Elmerengünk rajta, hogyan is telnének a napjaink, ha képesek lennénk változni, vagy változtatni. Ábrándozunk róla, mennyiben élnénk másként, ha meg tudnánk valósítani a rég elfelejtett álmaink, vagy képesek lennénk kilépni abból a szituációból, amiben éppen nem érezzük jól magunkat.

Azután visszaesünk a szürke hétköznapok közé, újra a jól megszokott napi rutinjainkat végezzük és újra a szokásos taposómalomban élünk. Lassan elfelejtjük, mit éreztünk, amikor láttuk ezeket az embereket. Tovaszáll az érzés, hogy „milyen jó is volna, ha Én is képes lennék erre”. Folytatjuk tovább a megszokott életünket anélkül, hogy bármi is megváltozott volna a tágabb vagy a szűkebb környezetünkben.

Így telnek el a napok, a hetek, a hónapok, az évek és az évtizedek. Sóhajtozunk, reménykedünk és álmodozunk egy olyan életről, személyiségről és helyzetről, amely a szürke hétköznapok során nagyon távolinak és elérhetetlennek tűnik. Nem érezzük magunkban az erőt, hogy képesek lennénk a saját kezünkbe venni az életünk irányítását, vagy képesek lennénk változni és változtatni. Túl gyengének és fáradtnak érezzük magunkat ahhoz, hogy elinduljunk az úton, amely megadná a számunkra, amit igazán szeretnénk.

A változás szele pedig rendszeres időközönként valamilyen formában meglátogat Téged, hogy figyelmeztessen: van más élet, van másik út, van más lehetőség is, ami vár rád. Egy idő után ezek fájdalmas tükörként fognak megjelenni előtted, és már nem is érted, miért haragszol azokra az emberekre, akikre régen felnéztél, mert képesek voltak élni azokkal a lehetőségekkel, amelyek megjelentek a számukra. Dühöt fogsz érezni minden olyan ember iránt, aki nem alkudott meg a sorsával, hanem a változás és változtatás mellett döntött. Irritálni fognak, szidni fogod őket és tehetetlennek fogod érezni magad ezekben a szituációkban.

A változás szele pedig mindig fújni fog, segítve az utad, hogy megtaláld önmagad és azt az életet, amire mindig is vágytál. A kérdés csak az: Mikor leszel végre hajlandó a saját kezedbe venni az életed irányítását?

Vedd a saját kezedbe az életed irányítását!

Tánczos Lívia

www.sikerutja.hu