Élsz vagy csak túlélsz?

Lassan telnek a másodpercek, a percek és az órák.

Lassan telnek a napok, a hetek, a hónapok és az évek.

Olyan mintha csak egy éve születtél volna. Fél éve voltál kamasz. Egy hónapja voltál 30 éves. Egy hete voltál 40 éves és egy napja töltötted az ötvenet.

Mit tettél ez alatt az idő alatt?

Éltél is vagy csak túlélted, ami veled történt? Aktív résztvevője voltál az eseményeknek? Vagy kívülállóként néma csendben nézted, mi is történik veled? Volt olyan, amit akartál? Vagy csak olyan dolgok történtek veled, amelyekbe beleszólásod sem volt? Ha egy döntésed – később – nem megfelelőnek bizonyult, mertél új döntést hozni, felülbírálni az előző döntésed? Vagy még mindig ugyanabban a szituációban vagy, és rettentően sajnálod magad az áldozat szerepében? Mersz kockázatos döntéseket hozni, hogy végre az álmaidat éld? Vagy inkább megalkuszol az élettel? Mersz szembe nézni az előtted álló ösztönző kihívásokkal? Vagy könnyebb a struccot játszani?

Észrevetted, hogy az idő így vagy úgy, de eltelik? Eltelik úgy is, ha boldog vagy, és eltelik úgy is, ha boldogtalan vagy. A Te szemszögedből az igazi kérdés az, hogy visszatekintve az életedre, hogyan szeretnéd látni a saját történeted?

Vajon mennyi öröm és mennyi bánat volt az életedben? Vajon mit tehettél volna azért, hogy több öröm legyen? Melyek azok a dolgok, amelyekért Te vagy a felelős, amelyek a Te irányításod alatt voltak? Melyek azok, amelyekért nem Te vagy a felelős?

Vajon van olyan határ, vagy esemény, amire azt mondhatod: ezért nem ÉN vagyok a felelős.

Erre biztosan mindenkinek igen a válasza, hiszen történnek olyan dolgok vagy tragédiák, amelyek nagy lelki megrázkódtatást okoznak nekünk és tőlünk függetlenek.

Viszont a saját gondolataidért, a belső lelki világodért, az érzelmeidért és a cselekedeteidért egyedül csak Te vagy a felelős. Az hogy, hogyan gondolkozol egy szituációról, meddig engeded meg magadnak, hogy a gödör alján sírva csücsülj, vagy meddig játszod a struccot, mert nem mersz szembenézni az igazsággal, már csak a te felelősséged.

Túl lehet élni az életet, ez nem is kérdés, hiszen sok milliárd ember túléli vagy túlélte. A Te nézőpontodból igazából azaz érdekes, hogy megéri-e túlélni? Vagy jobb résztvevője is lenni a saját életednek?

Milyen előnyei vannak a túlélésnek? Milyen hátrányai vannak a túlélésnek? Milyen előnyei vannak, ha Te hozod az életedről a döntéseket? Milyen hátrányai vannak, ha aktívan részt veszel a saját életed irányításában?

Érezted már úgy magad a saját életedben, mintha egy filmet néznél? Tehetetlenül láttad, mi történik – hosszú éveken át – és nem volt erőd a saját kezedbe venni az életed irányítását. Túlélted valahogy. Hibernáltad a lelked, a tested és az egész egyéniséged, hogy a lehető legkisebb fájdalommal túléld, ami körülötted történik. A könnyebbik utat választottad, hogy ne kelljen szembenézned a valósággal, mert az akkora fájdalommal járt volna, hogy – úgy érezted – biztosan nem élnéd túl. Lassan elteltek az évek, az évtizedek és Te még mindig nem mertél szembenézni a valósággal. Azután egy nap arra ébredtél, hogy az élet rákényszerít arra, hogy farkasszemet nézz a legnagyobb félelmeiddel és fájdalmaiddal. A fájdalmon túl pedig ráébredsz, hogy túlélted volna már hamarabb is, élhettél volna másként, ha lett volna elég bátorságod hamarabb kihúzni a fejed a homokból.

De a fájdalmon túl azt is megérted, hogy nincs más dolgod, mint levonni a megfelelő következtetést, megtanulni a leckét és végre részt venni a saját életedben.

Tánczos Lívia