Mikor döntötted el, hogy nem jár neked egy jó párkapcsolat?

Nézzünk egy újabb érdekes nézőpontot…

Főnix Madarunk egy újabb LélekMesét szeretne elmesélni… vagyis néhány elgondolkodtató kérdést feltenni…

Főnixünk teljesen átlagos családban nőtt fel. Átlagos gyermek volt, semmi különöset nem kell vele kapcsolatban megjegyezni. Természetesen azokat a tapasztalatokat mind begyűjtötte, amelyek a fejlődéséhez kellenek és amelyek később gyógyulásért kiáltanak.

Hamar férjhez ment, elhagyta a szülői házat és fiatalon született gyermeke. Sokat dolgozott, hogy megfeleljen a környezete és a saját maga által felállított követelményeknek. Szerettet volna jó szülő lenni, és dolgozni is szeretett volna, hogy megtalálja a helyét a világban is. Fontos lett volna a számára, hogy elismerjék, megbecsüljék és néha napján megdicsérjék és megveregessék a vállát, hogy jól csinálja a dolgokat. Úgy érezte megteszi a tőle telhető maximumot mégsem kapott biztató szavakat, sőt leginkább csak bántó szavakban volt része. Teltek múltak az évek a házassága zátonyra futott, kibékíthetetlen ellentétek alakultak ki, párja is félre lépett, így már nem lehetett megmenteni a házasságát és kb. 15 év után elváltak útjaik.

Azt gondolom eddig a tipikus mai családokat írtam le, nincs benne semmi különös, bár sokan ma már azért nem várnak 15 évet, hanem sokkal hamarabb „szétdobják a babarongyot”.

Főnixünk ezután kereste a helyét a világban, kereste a nagy „Ő”-t, az igaz szerelmet. Akit – úgy vélte – meg is talált egy családos emberben, akiről azt gondolta halálosan szerelmes belé. Megkapta azt a törődést, figyelmet, szeretetet, meghittséget és odaadást, amit a házasságából hiányolt – azokra a röpke, lopott órákra, amelyeket együtt tudtak tölteni. Hitte, hogy a szerelme elhagyja érte a családját és majd együtt egy új családot fognak alkotni gyermekekkel és annak minden kellékével együtt. Elkezdett reménykedni és hinni, hogy majd érte is valaki feladja a biztonságos régi családját, elhagyja a gyerekeit és majd együtt határtalanul boldogok lesznek. Rózsaszín szemüvegen keresztül látta a világot, és mindenféle hihető sztorikkal önigazolta a döntését, miért tart ki egy családos ember mellett. Rengeteg fájdalmat élt át, amiért nem Ő az első a szerelmének az életében, és rengeteg átsírt éjszaka kitörölhetetlen fájdalmas emlékei élnek a szívében a mai napig is. Még sem okozott neki lelkiismeret furdalást, hogy esetleg azért, mert ő belépett a képbe esetleg valakik boldogtalanok lesznek és elvárta volna, hogy csapot papot otthagyva vele kezdjen új életet a szerelme. Nem jutott eszébe, hogy egyszer már volt a másik oldalon és milyen fájdalommal járt a felismerés, hogy annyi időn át becsapták és megalázták…

Kitartott 8 éven át, mert elhitte azt a rengeteg hazugságot, amivel a nagy „Ő” hitegette, hogy csak még egy kicsit legyen türelmes, csak eddig és eddig várjon, vagy most nem alkalmas a válásra az idő stb. Ő pedig hitt és várt.

De eljött az életében egy pillanat, amikor a változások mellett döntött, amikor rájött és átlátott végre a rengeteg hazugság tengeren, amiben annyi éven élt, ahol elhitte, milyen rossz is otthon a kapcsolata a szerelmének a párjával, amiből persze semmi nem volt igaz…

Sajnos ez megint csak egy tipikus történet. Sokan láthatunk ilyen családi drámákat, szerelmi háromszögeket, ahol sok, sok éven át hazugságban élnek emberek. Nem csak 1, 2 vagy 8 éven át, hanem évtizedeken keresztül is megteszik ez sokan (ismerek ilyet is). A legrosszabb az szokott lenni, amikor a megcsalt fél tudja meg utoljára, mi is zajlott a háta mögött valójában…

No, de térjünk vissza Főnix Madarunkhoz. Lezárta magában a múlt árnyait – legalább is úgy gondolta – újult erővel elkezdte rendbe szedni önmagát, szembe nézett a múltjával, levonta a megfelelő következtetéseket és azt gondolta most már aztán igazán kész van egy valódi és igaz párkapcsolatra, úgyhogy most és azonnal küldje el neki az „Univerzum” – de mondhatnék jó Istent is – az igazit. Mert Ő készen áll, és megérdemli, hogy végre megtalálja a megfelelő társat.

Néhány félre sikerült próbálkozás után pedig újra egy családos emberbe lett halálosan szerelmes, és elkezdte újra futni ugyanazokat a köröket… elkezdett reménykedni… hinni… és hihető alibit gyártani magának miért is van ebben az úgynevezett „párkapcsolatban”…

Vajon mikor döntötte el Főnix, hogy nem jár neki egy boldog párkapcsolat?

Vajon Főnix társfüggő? Szeretet éhes?

Vajon mikor döntötte el Főnix, hogy mástól teszi függővé a boldogságát?

Vajon milyen önszabotázs programjait kellene felszámolnia Főnixnek?

Vajon mikor hitte el Főnix, hogy Ő csak Szeretőnek jó?

Vajon mikor hitte el Főnix, hogy alkalmatlan a normális családi életre?

Vajon miért ragaszkodik Főnix tudat alattija a Szeretői státuszhoz?

Vajon minek kell történnie Főnix életében ahhoz, hogy rájöjjön elsőnek önmagát kell szeretnie őszintén, mert csak akkor tudja más igazán és tiszta szívből szeretni?

Vajon valóban szerelmes Főnix, vagy csak magába a szerelem érzésbe szerelmes?

Vajon valóban hiányzik neki egy társ vagy csak a boldogság érzése hiányzik az életéből?

Vajon hajlandó lenne Főnix semmissé és nem megteremtetté tenni azokat a mélyen gyökerező hiedelmeit, amelyek megakadályozzák, hogy végre boldog legyen?

Vajon mit ad Főnixnek ez a magára vett szerep, hogy ennyi időn át benne ragad?

Vajon kinek a sztoriját éli újra és újra Főnix?

Vajon mikor lesz hajlandó elengedni ezt a sztorit és mást választani helyette?

Vajon mit tett Főnix valóságossá, ami valójában nem is az? …

Mi lenne, ha Főnix elhinné, hogy választhat mást is?

Mi lenne, ha Főnix most nézőpontot váltana és elengedné azt, aki eddig volt a felvett szerepeivel együtt?

Mi lenne, ha Főnix elhinné, hogy egyedül is tud boldog lenni?

Mi lenne, ha Főnix megengedné a végtelen énjének, hogy kiemelje korlátozó elméje és hitrendszerei fogságából?

Mi lenne, ha Főnix elhinné, hogy sokkal boldogabb és élvezetesebb is lehetne az élete, mint eddig?

Mi lenne, ha Főnix merné a változást választani, ami olyan életet tenne lehetővé a számára, amiről még álmodni sem mert eddig?

Mi lenne, ha Főnix elkezdené elfogadni, szeretni és tisztelni önmagát?

Tudom, ez is csak egy érdekes nézőpont…

Ha véletlenül érint ez a téma, akkor: Mi lenne, ha feltennél ezek közül a kérdések közül néhányat magadnak? Lehet, hogy új nézőpontokat kapnál?