Nincs annál fájdalmasabb, amikor végig kell nézni, ahogyan a körülötted lévő emberek fejjel mennek a falnak. Hiszen nincs más választásunk, mert valószínűleg meg kell tapasztalniuk azt, ami éppen az életük része.
Sokszor tapasztalom azt, hogy egy kis nézőpontváltással, mennyivel könnyebb is lehetne az emberek élete. Ha képesek lennének csak egy icipicit más szemszögből tekinteni az életükre, az életükben történő eseményekre. Ha képesek lennének másképp is gondolkodni.
De mivel erre nem képesek, így saját magukat teszik egy negatívspirálba, ami elkezdi húzni, húzni lefelé őket. Elmerülnek az önsajnálat mély mocsarában, hatalmas áldozattudattal rendelkeznek és mindenkit hibáztatnak, csak saját magukat nem a velük történt eseményekért.
Nem megfelelő kérdéseket tesznek fel, így nem is kapnak megfelelő válaszokat a kérdéseikre.
A helyes kérdések ezek lennének: Mi a tanulság ebből? Mit kell megtanulnom? Mit akar tanítani nekem ez? Mit kell tennem, hogy ez többet ne forduljon elő? Hogyan tudom ezt megoldani minél gyorsabban? Mit tegyek, hogy ez megoldódjon? Ki tud segíteni nekem? Miért kerültem ebbe a helyzetbe? Mi a megoldás? …
A legrosszabb az, amikor Te próbálnál segíteni, próbálnád megvilágítani a dolgokat egy másik szemszögből és ezért hülyének néznek, mert nem értik miről is beszélsz. Egyszerűen nem tudsz jól kijönni a szituációból, mert egyből támadásnak vélik, amit mondasz. Olyan, mintha „mandarin” nyelven próbálnád elmagyarázni, mi is történt valójában, – vagy legalábbis mutatni egy másik lehetséges nézőpontot – de az esélytelenek nyugalmával indulsz, mert úgy sem fogják megérteni, miről hablatyolsz.
Ha nem akarod még rosszabbul érezni magad, akkor feladod a másik megmentésére tett kísérleted. Hiszen mindenki csak és kizárólag a saját életéért felelős. Te nem vagy felelős senki más életéért! Nem mentheted meg a körülötted lévő embereket! Ha ők jól érzik magukat úgy, ahogyan vannak.
Addig, amíg nem jönnek rá, hogy lehetne másként is, addig hiába erőlködsz, nem lesz változás az életükben. Nem könnyű végig nézni, ahogyan azok az emberek, akiket a legjobban szeretünk „fejjel mennek a falnak”, de egyszerűen nincs más választásunk.
Amíg ezek az emberek nem látják be, hogy a változtatások kulcsa a saját kezükben van. Amíg a velük történt eseményekért mindig mást hibáztatnak, addig fájdalmas tapasztalásokon fognak keresztül menni újra és újra, akár ugyanazokon csak pepitában.
Amint képesek lesznek levonni a megfelelő következtetéseket a velük történt eseményekből, akkor képesek lesznek kijönni abból a negatív gondolati spirálból, amelyből nem találják az életük megoldásához a kivezető utat.
A dolgok mindig okkal történnek velünk, hiszen tanítani akarnak nekünk valamit. A fejlődésünkhöz és tapasztalásainkhoz szükségesek. Az én hozzáállásom az szokott lenni, hogy bármi történik velem csak jól jöhetek ki belőle. Próbálom nem címkézni az eseményeket. Hiszen ott, és akkor nem tudhatom, hogyan fogja az adott szituáció szolgálni a jövőmet.
Megtanultam, hogy amíg nem kérnek tőlem segítséget, addig kéretlenül nem osztogatok jó tanácsokat. Hiszen sokszor nincsenek készen az emberek a válaszokra.
Mint mindig a döntés most is a te kezedben van.
Vedd a saját kezedbe az életed irányítását!
Tánczos Lívia gondolkodásmód-tanácsadó
Könyvrendelés: A SikerÚtja titkos lépései
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: